Elegáns, finoman rezgő mozgás, gazdag női ruhák. A bunyevácok városiasodása viszonylag hamar megindult, ez tükröződik polgárias viseletükben és táncaikban. Egy régi forrás szerint:
„A férfiak egyszerű, most már többnyire magyaros szabású, sötétkék kelméjű ruhát vagy igen széles, hófehér gatyát és inget, a legények, selyem- v. bársonymellényt, továbbá kerek kalapot, s ha lehet, csizmát hordanak; de a leányok valóban pazar fényt űznek az öltözködésben. A finom, aranyprémes, ezüstkapcsos mellényke által leszorított karcsú testüket a sok széles szoknya még jobban szembe tünteti…”
Bácskában, a bunyevácok lakta falvakban ezek a kedvelt táncok, amelyeket Együttesünk is műsorán tart: keleruj, tandrčak, rokoko, leány kolo vagy đevojaško kolo, legénykóló vagy momačko kolo vagy logovác és a nagy bunyevác kóló vagy veliko kolo.
Ezekre a táncokra az a jellemző, hogy aprózó, rezgő mozdulatokkal táncolják őket. A tánclépések térdből indulnak, míg a felsőtest szinte nyugalomban van. A férfiak úgy a kólóban, mint a páros táncok alkalmával, különböző díszítő, bokázó, cifrázó lépéseket alkalmaznak, csizmájukon sarkantyúszerű csörgővel, a zvečka-val, amellyel különféle ritmikusan csattogó, dobbantó hanghatásokat idéznek elő.